Polotár És Fia Cserépkályha Készítők, Hobol

Ez az évszázadokon keresztül zajló folyamat a XX. sz. elejére létrehozott egy páratlanul gazdag paraszti kályhás hagyományt is, melynek alapjai a különböző korok úri és polgári kályhásságából épültek fel, de magukon viselték a népművészeti formai és stílusbeli sajátosságokat is. A kályhacsempék gyártásánál három alapvető eljárást alkalmaznak. Az edénykészítéshez hasonló csempék korongon készülnek, míg a sík felületűeket agyaglapokból szabják ki és állítják össze. A domborműves díszítésű csempéket sablonba préselve alakítják ki. Természetesen az egyes műveletek kályhacsempénként keveredhetnek: például egy préselt előlaphoz korongolt, vagy szabott hátsó részt is illeszthetnek. Több olyan kályhafajta is létezik, melynek jellegzetességeit a készítésmód határozza meg. A cserépkályha alakja az egyszerűbb mértani alakzatoktól az összetett formákig sokféle lehet. A XIX. század végén előszeretettel használták az egyszerű hengeres vagy hasáb idomú kályhákat. A karcsú testű, négyzetes alaprajzú kályhákat oszlopkályhának nevezzük. A középpárkányos kályhák eltérő alsó és felső résszel készülnek. Ha a két részt elválasztó középpárkány szélesedő profilú, akkor síkpárkányosnak, ha keskenyedő, akkor zsákkályhának hívjuk. A tűztér fűtése szerint beszélhetünk belül fűtős, illetve kívül fűtős cserépkályhákról. Ez utóbbiak évszázadokon keresztül egy légterűek voltak, és rostély nélkül épültek. A belül fűtős kályha rendszerint füstjáratos szerkezettel készült, ha vegyes tüzelésű, akkor rostéllyal és hamuzó ajtóval látják el. A kizárólag fatüzelésű kályhákban kevés hamu keletkezik, ezért ezeket rostély nélkül készítik.